Vadkár kalkulátor

Szakértőként fontosnak tartjuk, hogy a mezőgazdasági termelők és a vadászatra jogosultak között harmonikus, békés kapcsolat épüljön ki, illetve a korábban a vadkárok miatt már elmérgesedett kapcsolatok rendeződjenek. A jó kapcsolat, az együttműködési készség alapja, hogy mindkét fél tisztában legyen a saját illetve a másik fél terheivel, kötelezettségeivel és lehetőségeivel. Mindezekhez próbálunk segédkezet és útmutatást nyújtani.
Korábbi cikkeinkben bemutattuk a mezőgazdasági vadkár alakulását és a felméréséhez, megtérítéséhez kapcsolódó anomáliákat, a tavaszi vadkárok kezelését. Mostani cikkünk a gabonákban és a repcében keletkezett vadkárok felmérésének módszereit mutatja be.

1. Szakértő kirendelése

Cikksorozatunk korábbi részeiben részletesen foglalkoztunk a vadkár becsléséhez kirendelhető (háromszintű) szakértői rendszer visszásságaival, ezért erre még egyszer nem térünk ki. Emlékeztetőül mindössze arra kívánjuk újra felhívni a figyelmet, hogy a későbbi problémák elkerülése érdekében, ha teheti minden károsult ragaszkodjon mezőgazdasági vadkár szakterülettel rendelkező igazságügyi szakértő kirendeléséhez. Sok bosszúságtól, felesleges pereskedéstől óvja meg magát a termelő ezzel a lépéssel.
Felhívjuk a károsultak figyelmét újra arra a körülményre is, hogy az igazságügyi szakértő kirendeltetése előtt feltétlenül tájékozódjanak arról, hogy a névjegyzékből kiválasztott szakértő máshol hasonló esetekben milyen szakértői módszerekkel mérte fel a kárt? Minden esetben olyan szakértő kirendeléséhez ragaszkodjunk, aki objektív, méréseken alapuló módszereket alkalmaz. Újra hangsúlyozzuk, hogy a saccolásos, hasra ütéses becsléssel dolgozó és a mért adatokra támaszkodó szakértők kármegállapítása között nem ritka a tízszeres különbség a kár értékének meghatározásában. Ez a különbség bármelyik irányban előfordulhat, több és kevesebb is lehet az így megállapított kárérték a valóságosnál.

2. A gabonák végleges kárfelmérésének módszerei

A felmért kárt el kell különíteni a földterületen való elhelyezkedése alapján. Külön kell kezelni a táblaszegélyben és a tábla belsejében keletkezett károkat (1. sz. kép). Erre az eltérő terméshozam és a korábban már említett, az adott táblán belül is eltérő mértékű károkozás miatt van szükség.

1. sz. kép Jelentős vadkár táblaszegélyben (fotó: Kása R.)

A vadkár szempontjából kritikus időszak a búza tejes érése.Ekkor előszeretettel fogyasztja a vaddisznó és a gímszarvas is.
Mindkét vadfaj szívesen megeszi, lecsipkedi a tejesedő kalászokat (2. sz. kép).
A vaddisznó kártételét jól felismerhetővé teszi a helyszínen fellelhető „bagó”, mely az összerágott és a szájából kiforgatott kalászmaradékból áll (3. sz. kép). Az ekkor keletkező kár megfelelő felkészüléssel jól mérsékelhető, illetve megelőzhető. A legsikeresebben alkalmazott vadkárelhárító módszer a villanypásztor kiépítése. Jól alkalmazhatók még a haszonnövényre permetezhető különböző vadriasztó szerek is. A károsítás elsősorban csak a toklász nélküli búzafajtákat érinti. Toklászos búza vetésével a károk jelentősen mérsékelhetők.

2. sz. kép Szarvas által tőben leharapott kalász (fotó: Kása R.)

3. sz. kép Bagó a búza között (fotó: Kása R.)

A tejesedésben keletkezett károkat az aratást megelőzően mérjük fel. A károsítások helyén meghatározzuk az átlagos kalászszámot folyóméterenként. A károkat mérőszalag segítségével, vagy ahol tömegesen jelentkezik, ott m2-ben rögzítve területben mérjük fel. A károsítások helyén legalább 20-30 kalászból álló mintát gyűjtünk. A kalászokat egy mérőedénybe kifejtjük, a búzaszemeket lemérjük és meghatározzuk egy átlagos kalász tömegét kg-ban. A kapott adatokból meghatározhatjuk az adott területrészen várható terméshozamot. A keletkezett kárt a károsítás helyén számított terméshozammal kell kiszámítani. A terméshozam számításnál le kell vonni 4% betakarítási veszteséget, ezért az ismertetett képletben szerepel egy 0,96-os szorzó.

Várható termés (kg/ha) = 

Nézzük meg ezt egy konkrét példa alapján:
Vadkárfelmérés során a következő adatokat mértük fel:

• 54 db volt az átlagos kalászszám folyóméterenként
• 0,001312 kg-ban határoztuk meg egy átlagos kalász szemtömegét
• a betakarítási veszteség 4%, mely időben elvégzett aratást feltételez

A várható termés így: (54 × 10000 × 0,001312 × 0,96)/0,12

A műveleteket elvégezve megkaptuk a várható termés tömegét, amely 5667,84 kg/ha.

A vadkárfelmérés során fontos a gabona víztartalmának meghatározása, mert a szárítás költségét a kárértékből le kell vonni, valamint a termény tömegét vissza kell számítani a száraz tömegre.
Száraz tömeg (t) =

ahol:

• Bt = a betakarításkori termésmennyiség (t)
• bv = a betakarításkori víztartalom (%)
• kvt = a kívánt víztartalom (%)

A búzát általánosan 16%-os víztartalom alatt érdemes betakarítani, mivel ennél nagyobb víztartalom esetén számítani kell a bemelegedésre. Az átlagtermés országosan 3-8 t/ha közt változik (HAJÓS, 2005). A kárérték meghatározásához a kárfelmérés időszakában aktuális értéktőzsdei átlagárat alkalmazzuk. Kivételt képez ez alól, ha a termelő érvényes felvásárlási szerződéssel rendelkezik, az ebben rögzített árat a szakértő köteles elfogadni.

A búza és a tritikálé betakarítása kombájnnal történik szalmaszecskázóval, illetve a nélkül. Amennyiben a tábla jól körülhatárolt része, vagy egésze a vadkár miatt nem ad termést, úgy az erre a területre vonatkozó elmaradt költségeket a számított kárból le kell vonni. Elmaradt költségek a betakarítási, magtisztítás, beszállítás, tárolás, szárítás költségei.


3. A kár pénzben kifejezett értékének kiszámítása

A kár mértékének, mennyiségének meghatározása után ki kell számítani a kár forintban kifejezett értékét. Ez elvileg egyszerű, hiszen csak a kieső termés mennyiségét kell megszorozni a felvásárlási árral és már készen is vagyunk. De melyik felvásárlási árral? Melyik felvásárlóéval? A 79/2004 FVM rendelet 19. számú melléklete tartalmazza a vadkárbecslők részére rendszeresített előzetes és végleges vadkárbecslési jegyzőkönyv mintákat. A végleges vadkárbecslési jegyzőkönyv 2. pontja alapján a vadkárbecslőnek a kár értékének meghatározásánál az árutőzsdei átlagárat kell alkalmaznia, ennek hiányában a felvásárlási értékesítési árral kell számolni (AKI-PAIR ár). Az árutőzsdei átlagár természetesen a kárbecslés napján érvényes azonnali felvásárlási átlagárat jelenti, és nem pl. az egy hónappal korábbi vagy határidős ügylet esetén a két hónappal későbbi árat, hiszen a termény legkorábban a vadkár felvételezésének napján kerülhet felvásárlóhoz, későbbi időpontig viszont jelentős többletköltséggel tárolni kell. Napjainkban értéktőzsdei ár már szinte egyik haszonnövénynél sincs. A legkézenfekvőbb az AKI-PAIR ár alkalmazása, mely mindenki számára könnyen elérhető a weboldaluk segítségével.

Árutőzsdei árat (Budapesti Értéktőzsde /BÉT/, http://bet.hu/magyar_egyeb/aruszekstat) viszont csak malmi búzánál, takarmánybúzánál, árpánál, napraforgónál, kukoricánál és repcénél közöl a BÉT honlapja.

AKI-PAIR ár gabona szekcióban  itt érhető el:
https://pair.aki.gov.hu/web_public/general/home.do

Fontos megjegyezni, hogy a vadkárbecslési eljárásban megállapított kártérítési összeg ugyanúgy kártérítés, mint pl. a viharkár vagy a gépjárműben keletkezett kár után a biztosítótól kapott összeg. Emiatt sem ÁFA-t, sem kompenzációs felárat nem lehet rá felszámítani a jelenleg érvényes jogszabályok szerint. Az egyéni vállalkozó, őstermelő, családi vállalkozásban gazdálkodó termelőt emiatt nem éri kár. Igaz ugyan, hogy a kompenzációs felár elmaradása miatti 12% bevételkiesés első ránézésre veszteségnek tűnik, de az SZJA törvény alapján a kártérítésből eredő bevétel után viszont nem kell megfizetni a 16% személyi jövedelemadót.

A következőt írják erről a jogszabályok:

1. Vadkár fogalma (1996. évi LV. tv.)

A vadkár

Vtv.75. §270 (1) A vadászatra jogosult az e törvényben foglaltak alapján köteles a vad által okozott kárt (a továbbiakban: vadkár) a károsultnak megtéríteni.

(2) Vadkárnak minősül

a) a gímszarvas, a dámszarvas, az őz, a vaddisznó, valamint a muflon által a mezőgazdaságban és az erdőgazdálkodásban, továbbá

b) az őz, a mezei nyúl és a fácán által a szőlőben, a gyümölcsösben, a szántóföldön, az erdősítésben, valamint a csemetekertben
okozott kár tíz százalékot (a továbbiakban: természetes önfenntartási érték) meghaladó része.

(3) Ha a vadászatra jogosult a jóváhagyott éves vadgazdálkodási tervben a gímszarvasra és a vaddisznóra előírt elejtési tervszámokat nem teljesíti, akkor a következő vadászati évben a bekövetkezett vadkár teljes egészében a vadászatra jogosultat terheli.

(4) Nem tekinthető vadkárnak, és így a vadkár számításánál nem vehető figyelembe a megújuló természeti erőforrásnak és nemzeti vagyonnak minősülő vadállomány életfeltételeinek kielégítésére szolgáló, a (2) bekezdés szerinti természetes önfenntartási érték.

(5)271 A vadkár megtérítésére az köteles, aki a kárt okozó vadfajjal vadgazdálkodási tevékenységet folytat és annak vadászatára jogosult, valamint akinek vadászterületén a károkozás bekövetkezett.

2. A kártérítés ÁFA mentessége (2007. évi CXXVII. tv. az általános forgalmi adóról)

2. § E törvény alapján adót kell fizetni:
a) adóalany által – ilyen minőségében – belföldön és ellenérték fejében teljesített termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása, után
259. § E törvény alkalmazásában
6. ellenérték: bármilyen vagyoni előny, ideértve a meglévő követelés mérséklésére elismert vagyoni értéket is, de ide nem értve a kártérítést;

3. A kártérítés SZJA mentessége (1995. évi CXVII. tv. a személyi jövedelemadóról)

1. számú melléklet az 1995. évi CXVII. törvényhez
Az adómentes bevételekről

6. A károk megtérülése, a kockázatok viselése körében adómentes:
6.1. az a juttatás, amelyet a magánszemély kap
c) kártalanításként (ideértve a kisajátítással összefüggő járulékos költségek megtérítését, valamint a kisajátítás alapjául szolgáló közérdekű célra megvásárolt ingatlan vételárát is), kárpótlásként, kártérítésként, kivéve a jövedelmet pótló kártalanítást, kárpótlást és kártérítést,

4. A kompenzációs felár alkalmazhatósága (2007. évi CXXVII. tv. az általános forgalmi adóról)

Mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalany jogállása

198. § (1) E fejezet alkalmazásában mezőgazdasági tevékenység:
a) a 7. számú melléklet I. részében felsorolt termékek termelése és feldolgozása, feltéve, hogy azt az adóalany saját vállalkozásában végzi;
b) a 7. számú melléklet II. részében felsorolt szolgáltatások nyújtása, feltéve, hogy azok teljesítéséhez az adóalany saját vállalkozásának tárgyi eszközeit, egyéb termelési eszközeit és tényezőit használja, egyéb módon hasznosítja, amelyek rendeltetésük szerint szokásosan az a) pontban említettek megvalósítását szolgálják; valamint
c) az a) és b) pont alá tartozó termékek értékesítése, szolgáltatások nyújtása után kompenzációs felár megtéríttetésére tarthat igényt.

Kompenzációs felár megtéríttetése iránti igény

200. § (2) A kompenzációs felár megtéríttetése iránti igény érvényesíthetőségének tárgyi feltétele, hogy a termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása a 2. § a) pontja szerint történjen.

2. § E törvény alapján adót kell fizetni:
a) adóalany által – ilyen minőségében – belföldön és ellenérték fejében teljesített termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása,

A jogszabályok részletes tanulmányozása során belátható tehát, hogy a vadkártérítés forintban kiszámított, a termelő részére térítendő értékére sem a 12% kompenzációs felárat, sem a 27% Áfa-t nem lehet felszámítani, hiszen sem termékértékesítés, sem szolgáltatás nyújtás nem történt ellenérték fejében. A termelő a vad által okozott kár után kártérítést kap, ami az ÁFA törvény alapján viszont nem tartozik az ellenérték fogalmába.

4. Kötelezően alkalmazandó levonások, kármegosztás

A vadkár miatt megsemmisült terménynél több, a betakarítás során egyébként rendesen felmerülő költség nem jelentkezik. Ezeket a fel nem merült költségeket le kell vonni a térítendő kár értékéből.
A fentebb említett végleges vadkárbecslési jegyzőkönyv tételesen tartalmazza ezeket a kötelezően alkalmazandó levonásokat is. Ezek alapján a térítendő összegből le kell vonni az elmaradt betakarítási költséget, a termőföld és a magtár közötti beszállítási költséget, a magtisztítás, be- és kitárolás valamint a termény szárítási költségét is. Betakarítási költséget csak abban az esetben jogos levonni a kártérítés összegéből, ha a kár olyan összefüggő nagy foltokban jelentkezik, amelyet nem kell, nem érdemes kombájnnal végigjárni aratáskor, mert ott egyszerűen nem maradt betakarítható termés. Amennyiben a vadkár a táblában elszórtan, foltokban keletkezett, abban az esetben nem lehet levonni az aratás költségét, hiszen a kombájnnak mindenképpen végig kell járni a teljes táblát. Ha a betakarítási költség levonásra került, abban az esetben viszont legtöbbször fel kell számítani egy szárzúzózási költséget, hiszen a vad által ott hagyott növényi szármaradványoktól meg kell tisztítani a területet ahhoz, hogy újra elművelhető, szántható, tárcsázható földet kapjon a termelő.

Levonandó költség továbbá a közúti szállítás költsége a magtár és a legközelebbi dunai szabadkikötő (általában Csepel) között abban az esetben, ha a BÉT napi árán került sor a kár értékének elszámolására. Erre azért van szükség, mert Magyarországon jelenleg a csepeli szabadkikötő az egyetlen hely, ahol a BÉT napi árán korlátlan mennyiségben szerződés nélkül is átveszik a terményt. Nem kell ettől megijedni, a közúti szállítás levonandó költsége általában nagyon alacsony.
Milyen összegeket lehet a fent felsorolt munkaműveleteknél levonni? Nehéz kérdés, hiszen ahány mezőgazdasági vállalkozó van, annyi féle bérmunka díjat alkalmaz, továbbá nagyon sokan saját gépekkel végzik a betakarítást, szállítást. Egyre több termelő rendelkezik saját magtárral, ahol a magtisztítást maga oldja meg és terményszárítója is nagyon sok termelőnek van már, ahol önköltségi áron történik a termény szárítása.

A legtöbb agrár weboldal, agrár sajtó minden évben közzéteszi az az évre várható átlagos bérmunka díjakat tartalmazó táblázatokat. Ezek a táblázatok általában egy forrásból, a AM Mezőgazdasági Gépesítési Intézetéből (Gödöllő) származnak, ahol gyűjtik és elemzik a mezőgazdaságot terhelő gépi munkák költségeit és minden évben kiadnak egy prognózist a várható átlagos bérmunkadíjakról. A viták elkerülése érdekében célszerű ezeket a költségtényezőket alkalmazni minden esetben. Akkor is ezekkel a költségekkel kell számolni, ha a termelő maga végez el minden munkaműveletet saját gépeivel, eszközeivel, hiszen bajos –és nem is vadkárszakértői feladat és nincs is erre jogosultsága a vadkárszakértőnek- minden egyes termelő önköltségét számolgatni minden egyes munkafázisra.

Azokban az esetekben, amikor nem található meg a gépi bérmunkadíj táblázatban a megfelelő munkaművelet költsége, szintén érdemes az interneten keresgélve az egyes szolgáltatók által közzétett tarifák átlagárait alkalmazni. Ilyen költség általában a magtisztítási és a szárítási költség. A szárítási költség a legtöbb esetben a legnagyobb levonandó tétel. Ez sajnos elkerülhetetlen, hiszen minden termelő jól tudja, hogy a felvásárló kizárólag a betárolható víztartalmúra szárított terményt fizeti ki, nem fizet a magban lévő vegetációs vízért és nem is vállalja magára a szárítási költséget.


5. Teendők a vadkárbecslési eljárás után

A szakvélemény birtokában megkezdődhet az egyezség megkötésére irányuló tárgyalás. Lényeges eleme lehet ennek a megfelelő kompromisszumkésség, az élni és élni hagyni elv is. Sikertelen egyezségkötési kísérlet esetén nem marad más megoldás, mint a polgári peres eljárás megindítása. Ekkor válik igazán jelentőssé, hogy milyen szakértőt vettünk igénybe!

Felhasznált szakirodalom:

• HAJÓS L. (szerk) (2005): A mezőgazdasági termelés gyakorlatának alapismeretei. Szaktudás Kiadó Ház, Budapest. 69-71. 
• WALTERNÉ DR. ILLÉS V. (1995): Mezőgazdasági ismeretek. Egyetemi jegyzet, Kézirat. NyME EMK, Sopron. 60-137.
• Varga Z. – Kása R. (2019): Vadkár. Mezőgazda Kiadó