Vadkár kalkulátor

Szakértőként fontosnak tartjuk, hogy a mezőgazdasági termelők és a vadászatra jogosultak között harmonikus, békés kapcsolat épüljön ki, illetve a korábban a vadkárok miatt már elmérgesedett kapcsolatok rendeződjenek. A jó kapcsolat, az együttműködési készség alapja, hogy mindkét fél tisztában legyen a saját illetve a másik fél terheivel, kötelezettségeivel és lehetőségeivel. Korábbi cikkeinkben bemutattuk a mezőgazdasági vadkár alakulását és a felméréséhez, megtérítéséhez kapcsolódó anomáliákat, a tavaszi vadkárok kezelését. Mostani cikkünk a napraforgóban és a kukoricában keletkezett vadkárok felmérésének módszereit mutatja be.

1. Szakértő kirendelése

Cikksorozatunk korábbi részeiben részletesen foglalkoztunk a vadkár becsléséhez kirendelhető (háromszintű) szakértői rendszer visszásságaival, ezért erre még egyszer nem térünk ki. Emlékeztetőül mindössze arra kívánjuk újra felhívni a figyelmet, hogy a későbbi problémák elkerülése érdekében minden károsult ragaszkodjon mezőgazdasági vadkár szakterülettel rendelkező igazságügyi szakértő kirendeléséhez. Sok bosszúságtól, felesleges pereskedéstől óvja meg magát a termelő ezzel a lépéssel.

Felhívjuk a károsultak figyelmét újra arra a körülményre is, hogy az igazságügyi szakértő kirendeltetése előtt feltétlenül tájékozódjanak arról, hogy a névjegyzékből kiválasztott szakértő máshol hasonló esetekben milyen szakértői módszerekkel mérte fel a kárt? Minden esetben olyan szakértő kirendeléséhez ragaszkodjunk, aki objektív, méréseken alapuló módszereket alkalmaz. Újra hangsúlyozzuk, hogy a saccolásos, hasra ütéses becsléssel dolgozó és a mért adatokra támaszkodó szakértők kármegállapítása között nem ritka a tízszeres különbség a kár értékének meghatározásában. És ez a különbség bármelyik irányban előfordulhat, több és kevesebb is lehet az így megállapított kárérték a valóságosnál.

 

2. A napraforgó és a kukorica végleges kárfelmérésének módszerei

A kárfelmérési módszerek közül csak az objektív, mérésekre alapozott módszerekkel foglalkozunk, a szubjektív, saccolással végzett kárbecslés és hozambecslés elfogadhatatlan.

Az objektív módszerek mintaterületekkel vagy teljes felméréssel határozzák meg a kár és a terméshozam mértékét. Széles sortávú (kapás növények) növény esetén a mintaterületeket a sortáv függvényében, vonalasan jelöljük ki. A mintaterület nagysága 1/1000 ha, azaz 10 m², ami a sortáv ismeretében a sor mentén fm-ben kifejezve kiszámítható és kijelölhető:

Pl. egy kukoricakultúrában kell vadkárt becsülnünk, ahol a sortávolság 76,2 cm.

A fenti képlet alapján a 0,001 ha-os (10 m²-es) mintaterület folyóméterben kifejezve:

10 m² / 0,762 m = 13,12 fm, azaz egy 13,12 m hosszú és 0,762 m széles, pontosan egy sortávnyi szélességű, téglalap alakú terület, amelynek a középvonalában található egy sor növény (1. ábra).

Ez azt jelenti, hogy a mintaterületek kijelölése ebben az esetben is történhet V alakban (2. ábra) és W mentén is (3. ábra). A mintaterületeken az előzőkben már ismertetett adatokat rögzítjük (Kőhalmy et al. 2002).

Mintaterületes vadkárfelmérés módszertana:

A mintaterületek felvételének útvonala: a tábla alakjától függően V vagy W nyomvonal (törekedni kell a „W” nyomvonal megtartására), melyen a mintaterületeket szisztematikusan kell kijelölni (Király-Varga-Marosán 2015).

A mintatér kijelölés során a felmérés előtt, a tábla mérete alapján előre meg kell határozni a mintaterek számát és ki kell számolni a mintaterek egymáshoz képesti távolságát az alábbi képletek szerint:

 

„W” alakú mintatér útvonal esetén

„W” alakú mintatér útvonal esetén a mintaterek kijelölését az első-, majd pedig a megelőző mintatérhez képest kell kiméréssel kijelölni. A kimérés során GPS készülékkel rögzítjük az első-, vagy megelőző mintatér pontját, majd ahhoz képest meghatározott távolságot haladunk előre. A meghatározott távolság elérésekor, ezt a pontot a GPS készüléken rögzítve, a tábla megfelelő széle felé haladva, az előző nyomvonallal derékszöget bezáró nyomvonalon haladunk előre a meghatározott távolságig, ahol kijelöljük a következő mintateret és annak pontját rögzítjük a GPS készülékkel (Király-Marosán 2016.).

 

A mintaterületek helyének kijelölésének módja: szisztematikus kijelölés, kézi GPS segítségével a nyomvonal mentén egymástól egyenlő távolságra (x m, GPS eszközzel kimért távolság)

A foltszerű (egybefüggő) károsításokat a sorok száma és azok hossza alapján, nagyobb kiterjedésnél GPS eszközzel kell felmérni. Amennyiben a foltok felkutatása drónnal történik, úgy minden foltot meg kell szemlézni és amennyiben azon nem 100%-os károkozás van, úgy a mintaterület kijelölés fent leírt szabályait kell alkalmazni. Amennyiben egy lehatárolható táblarész érintett csak a vadkárral, akkor annak határoló pontjait GPS eszközzel rögzíteni kell és méretét térképi alkalmazással kell meghatározni. A lehatárolt részen a mintavétel szabályai a fent leírtaknak megfelelően történnek.

 

A mintaterületek kijelölésének módja:

Széles sortávú (növény esetén a mintaterületeket a sortáv függvényében vonalasan jelöljük ki. A mintaterület nagysága 1/1000ha, azaz 10 m², mely a sortáv ismeretében a sor mentén fm-ben kifejezve kiszámítható és kijelölhető:

A mintavétel módja: a mintaterületen termőtőszám és károsított termőtőszám számlálása történik. Az számít vadkárnak, amely egyértelműen beazonosítható kárképpel rendelkezik, ami a vad károkozását igazolja. A mintaterületen belül szisztematikusan (minden mintaterületről az x-dik termőtövet, mint termésmintát kell begyűjteni. A termésminta csak a termőrészre korlátozódik (cső, tányér, hüvely, stb.).

 

A vadkár mértékének megállapítása:

A vadkárkár becslése során a mintaterekben meg kell számolni a termést fejlesztő növényeket, valamint a vad által károsított növényeket. A vadkár százalékos mértékét úgy számítjuk, hogy a vad által károsított növények számát osztjuk a termést fejlesztő és a vad által károsított növények számának összegével.

A kukorica tejesedése nagy vonzerővel bír a nagyvad számára. A vaddisznó és a gímszarvas is előszeretettel fogyasztja a viaszérésben lévő csöveket. A nagyvad kártétele a csövek elfogyasztásában, letörésében és a teljes növény letaposásában nyilvánul meg (1. sz. kép). A nagytáblás műveléssel időszakos őserdőt alakítunk ki, melyet előszeretettel használ a nagyvad. Gondoljunk csak bele, hogy akár több száz hektár kiterjedésű, jó esetben közel 2-3 m magas növényzettel sűrűn borított élőhelyet teremtünk. A vaddisznó szinte el sem hagyja a nagy összefüggő táblákat attól kezdve, hogy számára a rejtő magasságot eléri a növény. Az aratás vet véget ideiglenes életterének. A gímszarvas esetében is gyakran tapasztaljuk ugyanezt a jelenséget, főleg azokon az élőhelyeken, ahol alacsony az erdősültség.

A bőgési időszakban szívesen használta a kukoricában lévő sülevényes foltokat, víznyomásos laposokat, ahol a növény gyenge fejlettségű tisztásokat alkot. A vaddisznó és a gímszarvas ilyen mértékű nyomása jelentős károkat okozhat, mely gyakran több 100 m²-es letaposott foltokban jelentkezik. A táblaszegélyeken a vad kártétele mindig jelentősebb (2. sz. kép), viszont ezek terméshozama jelentősen elmarad a tábla belsejéhez képest. A kárfelmérés során a szegélykárt külön kell kezelni és felmérni.

1. sz. kép Vaddisznó és gímszarvas törés és taposás (fotó: Varga Z.)

2.sz. kép Szegélykár kukoricában (fotó: Varga Z.)

A mintaterületeken (3. sz. kép) megszámoljuk a tőszámot és a kapott adatokat átlagolva meghatározzuk a károsítás helyére jellemző hektáronkénti tőszámot. A mintaterületeken a tövek számolása mellett rögzítjük a tövenkénti csőszámot is. A károsítás helyén begyűjtünk 10-15 db kukoricacsövet, napraforgótányért. A csöveket, tányérokat egy mérőedénybe morzsoljuk, és digitális mérlegen lemérjük a szemek tömegét. (4. sz. kép)

3. sz. kép 1/1000 ha-os mintaterület kijelölése kukoricában (fotó: Varga Z.)

4. sz. kép Kukorica és napraforgó szemtömeg mérése (fotó: Varga Z.)

A várható szemtermést a következő képlet segítségével számítjuk ki (Hajós, 2005):

Tv = T × M × 1000

Ahol:   Tv = várható termés (t/ha)

            T = tőszám (tő/ha)

            M = átlagtő szemtömege (kg/tő)

           

A kieső termésmennyiség értékének meghatározására az értéktőzsdei átlagárat, illetve érvényes felvásárlási szerződés esetén az abban rögzített árat alkalmazzuk. Amennyiben a kár mértéke és kiterjedése miatt a termelő nem végez aratást a földterület egy részén vagy egészén, úgy ennek költségét a kárértékből le kell vonni. A termés betakarításával kapcsolatban nyilatkoztatni kell a termelőt. Ha a víztartalom miatt terményszárítót fog alkalmazni, úgy a víztartalmat meg kell mérni és a szárítás költségét le kell vonni a kárértékből.

A víztartalom mérésére széles eszközkínálat áll rendelkezésünkre. A vadkárbecslést végző szakértő részére megfelelő pontosságot ad egy felületi (egészszem) terménynedvesség mérő műszer is.

 

A betakarításkori víztartalom ismeretében az alábbi képlettel könnyen kiszámíthatjuk a májusi morzsolt tömeget (Hajós, 2005):

ahol:    Bt = a betakarításkori termésmennyiség (t)

            bv = a betakarításkori víztartalom (%)

            tn = betárolási nedvességtartalom (%)

A betakarítási veszteség 5%, amit szintén le kell vonni a kárértékből.

A vetőmag (apa és anyasorokra tagolódik, az apasorokat a virágzás után szárzúzóval levágják) illetve csemegekukoricák (a szemek ráncosak és zsugorodottak) esetében fokozott figyelemmel kell lennünk a felvásárlási árra, mert ezek kifejezetten nagy értéket képviselnek.

 

Silókukorica:

A vetés sűrűsége 15–20%-kal magasabb, mint a szemes kukoricáé, sortávja megegyezik azzal. A silókukorica optimális vetésideje azonos a szemes kukoricáéval. Amennyiben másodvetésben termesztjük, még a nagyon rövid tenyészidejű hibrideket is legkésőbb július elejéig el kell vetni. Öntözés nélkül azonban csak a májusi másodvetés biztonságos (Walterné 1995).

A silókukorica esetében szintén jelentkezhet a vetést követően a vaddisznó túráskára, továbbá minden olyan törés, legelés, rágás kárforma, amelyet a gímszarvas és a vaddisznó egyébként is okoz a kukoricákban. A kárfelmérési eljárás megegyezik a fent leírtakkal. A különbség a szemes kukoricához képest, hogy viaszérésben takarítják be. A végleges vadkárfelmérés metodikáját ehhez kell alakítani. A silókukorica esetében a teljes növényt betakarítják, majd megfelelő tömörítés után tejsavas erjedéssel szilázst érlelnek belőle. A kár felmérésekor a károsítás helyén fel kell mérnünk a keletkezett tőszámhiányt. Ezt a szemes kukoricánál ismertetett módon végezzük. A kieső termésmennyiség tekintetében viszont itt más eljárást kell alkalmaznunk.

A károsítás helyein a csöves kukoricához hasonlóan mintaterületenként 1-1 átlagos méretű kukoricanövényt vágjunk ki, a föld felett 10 cm-rel. A növényeket 30–40 cm-es darabokra aprítsuk fel, hogy bele tudjuk tenni a mérővödörbe, vagy egészben akasszuk rá a húzós mérlegre és úgy mérjük le. Ezt digitális mérlegen legalább 5 g-os pontossággal mérjük meg. A kapott értékből számíthatjuk ki egy átlagos tő zöldtömegét.

Gyakran előforduló kárforma, hogy a silózásra szánt kukoricában csak gímszarvas által okozott legelési, rágási kár keletkezik. Ilyenkor a lerágott szárak alsó része továbbra is betakarítható. Gyakran előfordul, hogy a legelés, rágás csak a szár cső feletti részét érinti, a megrágott kukorica termést is hoz. Mivel a silózáskor a teljes zöldtömeg betakarításra és felhasználásra kerül, ebben az esetben a vad által lerágott, hiányzó szár részek jelentik a kárt. Ennek a kárformának a pontos felmérése úgy lehetséges, ha a kárfelvételkor nem csak az egész, hanem minden mintaterületen a lerágott szárak megmaradt tömegét is lemérjük. A kár mennyiségét az egész és a lerágott szárak tömegének különbsége jelenti. Nagyon sok esetben mindkét kárforma egyszerre van jelen a táblában (Képet tegyünk?). Ilyenkor természetesen mindkét kárformát értékelni és számszerűsíteni szükséges.

A silókukoricánál a betakarítási veszteség (2–5%; Hajós 2005), így azzal is számolnunk kell.

Példaként bemutatunk egy kárfelvételi jegyzőkönyvet és kárszámítást egy olyan silókukorica táblára, ahol mindkét kárforma egyszerre volt jelen. A tábla mérete 2,2 ha volt.

A táblázatból megállapítható, hogy a 12 db mintaterületből 10 db-ban keletkezett rágási kár, és 8 db mintaterületen pedig teljes mértékben károsított, betakaríthatatlan tövek is voltak.

Átlagos tőszám:                                    
612 db /12 db = 55,64 db/10 m² = 55.640 db/ha

Zöldtömeg:                                          
6,35 kg /12 db = 0,529 kg/db

Rágással károsított tövek zöldtömege: 
3,69 kg /10 db = 0,369 kg/db

 

A várható termés mennyisége a táblában:

• A termés mennyisége: 0,529 kg/db × 55.640 db/ha = 29.434 kg/ha = 29,43 t/ha.
• Betakarítási veszteség (átlagosan 5%) = 29,43 t/ha – 5% = 27,96 t/ha
• A várható hektáronkénti terméshozam a táblában: 27,96 t/ha
  
  

A kár mennyisége a táblában

• A táblában a gímszarvas és a vaddisznó kétféle kárt okozott. A földre döntött, letaposott tövek betakaríthatatlanok, az ezeken keletkezett kár 100% mértékű. A 100%-os kárral érintett tövek aránya a teljes területen: 50 db / 612 db × 100 = 8,17%
• A keletkezett kár mennyisége a 100%-ban károsodott tövek esetében:
  • 7,96 t/ha × 2,2 ha × 8,17% = 5,02 t
• A gímszarvas a legelési és rágási kárral nem 100%-ban károsította a növényeket, hanem jellemzően a kukoricaszárak cső feletti részét rágta le és csak kisebb részben hiányoztak a csövek is a szármaradványokról. Silókukoricáról a sérült tövek is betakaríthatóak és hasznosíthatóak. A vadkárt, azaz a terméshiányt a lerágott szárakról hiányzó növényi részek jelentik. A rágási kárral érintett tövek aránya a területen: 75 db / 612 db × 100 = 12,25%
• A vadkár miatt károsodott növények megmaradt hektáronkénti zöldtömege:
  • 0,369 kg/db × 55.640 db/ha = 20.531 kg/ha = 20,53 t/ha
• A keletkezett kár mennyisége a rágott tövek esetében:
  • A kár mennyiségét az ép és a rágott tövek tömegének különbsége jelenti.
    • (27,96 t/ha – 20,53 t/ha) × 2,2 ha × 12,25% = 2 t
  • A keletkezett kár mennyisége a teljes táblában:
    • 5,02 t + 2 t = 7,02 t

 

Ritkán, de előfordul, hogy a termés teljesen megsemmisül a vad károsítása miatt (5. sz. kép) és nincs lehetőségünk a mérés kivitelezésére. Ekkor kénytelenek vagyunk valamilyen megközelítéssel maghatározni a termés mértékét. Ez azonban már nem olyan biztos alapon nyugszik, mint a mérés, csak közelítésnek nevezhetjük.

5. sz. kép Gímszarvas totálkár napraforgóban (fotó: Varga Z.)

 

3. A kár pénzben kifejezett értékének kiszámítása

A keletkezett vadkár értékének meghatározásakor figyelemmel kell lennünk a fel nem használt költségek tételes levonására:

A terméskiesés értéke és annak kiszámítása: A terméskiesés értékének kiszámításánál a fel nem használt költségeket tételesen kimutatva le kell vonni:

• %-os aratási veszteséget
• magtisztítás, ki-és betárolás költsége
• terményszárítás költsége
• szántóföldi terményszállítás költsége
• közúti terményszállítás költsége a legközelebbi szabadkikötőig vagy átvevőhelyig
• uszályba rakás költsége (Budapesti Értéktőzsdei ár esetén)
• amennyiben egy tábla, vagy annak egy lehatárolható része betakaríthatatlanná válik, úgy a gépi betakarítás költsége, de amennyiben szükséges a szárzúzás költségével kompenzálva

A fel nem használt költségeket a mezőgazdasági gépi munkák költségtáblázata alapján kell figyelembe venni. A termény árát a Budapesti Értéktőzsde kárfelvétel napján érvényes új elszámoló ára alapján kell meghatározni.

Ez az ár a szabadkikötőbe leszállított és uszályba rakott, betárolási nedvességtartalommal rendelkező és tisztított terményre vonatkozik!

Amennyiben a károsított haszonnövénynek nincs értéktőzsdei jegyzése, úgy a föld használója által kötött termelői, vagy felvásárlói szerződésben rögzített árat, ennek hiányában a piaci át-lagárat kell alkalmazni.

 

Nézzük meg egy példa alapján:

Kár érték számítása:

Mért nedvességtartalom 24,4%

Kieső (14,5%-os betárolási nedvességre redukált) termésmennyiség az aratási veszteség levonása után 4,9743 t.

Kukorica Budapesti Értéktőzsdei új elszámoló ára a felmérés napján 46.500,-Ft/t

Számítás:

46.500,- Ft/t x 4,9743 t = 231.305,- Ft

Fel nem használt költségek:

• Magtisztítás, ki és betárolás: 4,9743 t x 2.400,- Ft/t =                     11.938,- Ft
• Terményszárítás 850,- Ft/t/víz%: 4,9743 t x 9,9% x 850,- Ft/t/víz% =  41.859,- Ft
• Uszályba rakodás 2.000,- Ft/t: 4,9743 t x 2.000,- Ft/t =   9.949,- Ft
• Terményszállítás: 4,9743 t x 19,- Ft/tkm x 210 km =     20.415,- Ft

(Termelési helytől Csepel szabadkikötőig 19,- Ft/tkm)

Fel nem használt költségek összesen:                                                                      84.160,- Ft

A keletkezett nettó vadkár érték:                                                                     147.145,- Ft

A fel nem használt költségeket mindig tételesen kell kiszámítani, azokat % formában kifejezni és általánosságban használni nem lehet!

Fontos megjegyezni, hogy a vadkárbecslési eljárásban megállapított kártérítési összeg ugyanúgy kártérítés, mint pl. a viharkár vagy a gépjárműben keletkezett kár után a biztosítótól kapott összeg. Emiatt sem ÁFA-t, sem kompenzációs felárat nem lehet rá felszámítani a jelenleg érvényes jogszabályok szerint. Az egyéni vállalkozó, őstermelő, családi vállalkozásban gazdálkodó termelőt emiatt nem éri kár. Igaz ugyan, hogy a kompenzációs felár elmaradása miatti 12% bevételkiesés első ránézésre veszteségnek tűnik, de az SZJA törvény alapján a kártérítésből eredő bevétel után viszont nem kell megfizetni a 16% személyi jövedelemadót.

 

A következőt írják erről a jogszabályok:

1.Vadkár fogalma (1996. évi LV. tv.)

A vadkár

Vtv.75. §²⁷⁰ (1) A vadászatra jogosult az e törvényben foglaltak alapján köteles a vad által okozott kárt (a továbbiakban: vadkár) a károsultnak megtéríteni.

(2) Vadkárnak minősül

    a) a gímszarvas, a dámszarvas, az őz, a vaddisznó, valamint a muflon által a mezőgazdaságban és az erdőgazdálkodásban, továbbá

   b) az őz, a mezei nyúl és a fácán által a szőlőben, a gyümölcsösben, a szántóföldön, az erdősítésben, valamint a csemetekertben

okozott kár tíz százalékot (a továbbiakban: természetes önfenntartási érték) meghaladó része.

(3) Ha a vadászatra jogosult a jóváhagyott éves vadgazdálkodási tervben a gímszarvasra és a vaddisznóra előírt elejtési tervszámokat nem teljesíti, akkor a következő vadászati évben a bekövetkezett vadkár teljes egészében a vadászatra jogosultat terheli.

(4) Nem tekinthető vadkárnak, és így a vadkár számításánál nem vehető figyelembe a megújuló természeti erőforrásnak és nemzeti vagyonnak minősülő vadállomány életfeltételeinek kielégítésére szolgáló, a (2) bekezdés szerinti természetes önfenntartási érték.

(5)²⁷¹ A vadkár megtérítésére az köteles, aki a kárt okozó vadfajjal vadgazdálkodási tevékenységet folytat és annak vadászatára jogosult, valamint akinek vadászterületén a károkozás bekövetkezett.

2. A kártérítés ÁFA mentessége (2007. évi CXXVII. tv. az általános forgalmi adóról)

2.§ E törvény alapján adót kell fizetni:

a) adóalany által – ilyen minőségében – belföldön és ellenérték fejében teljesített termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása, után

259.§ E törvény alkalmazásában

6.ellenérték: bármilyen vagyoni előny, ideértve a meglévő követelés mérséklésére elismert vagyoni értéket is, de ide nem értve a kártérítést;

3. A kártérítés SZJA mentessége (1995. évi CXVII. tv. a személyi jövedelemadóról)

1. számú melléklet az 1995. évi CXVII. törvényhez

Az adómentes bevételekről

6. A károk megtérülése, a kockázatok viselése körében adómentes:

6.1. az a juttatás, amelyet a magánszemély kap

c) kártalanításként (ideértve a kisajátítással összefüggő járulékos költségek megtérítését, valamint a kisajátítás alapjául szolgáló közérdekű célra megvásárolt ingatlan vételárát is), kárpótlásként, kártérítésként, kivéve a jövedelmet pótló kártalanítást, kárpótlást és kártérítést,

 

4. A kompenzációs felár alkalmazhatósága (2007. évi CXXVII. tv. az általános forgalmi adóról)

Mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalany jogállása

198.§ (1) E fejezet alkalmazásában mezőgazdasági tevékenység:

a) a számú melléklet I. részében felsorolt termékek termelése és feldolgozása, feltéve, hogy azt az adóalany saját vállalkozásában végzi;

b) a 7. számú melléklet II. részében felsorolt szolgáltatások nyújtása, feltéve, hogy azok teljesítéséhez az adóalany saját vállalkozásának tárgyi eszközeit, egyéb termelési eszközeit és tényezőit használja, egyéb módon hasznosítja, amelyek rendeltetésük szerint szokásosan az a) pontban említettek megvalósítását szolgálják; valamint

c) az a) és b) pont alá tartozó termékek értékesítése, szolgáltatások nyújtása után kompenzációs felár megtéríttetésére tarthat igényt.

Kompenzációs felár megtéríttetése iránti igény

200.§ (2) A kompenzációs felár megtéríttetése iránti igény érvényesíthetőségének tárgyi feltétele, hogy a termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása a 2. § a) pontja szerint történjen.

2.§ E törvény alapján adót kell fizetni:

a) adóalany által – ilyen minőségében – belföldön és ellenérték fejében teljesített termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása,

A jogszabályok részletes tanulmányozása során belátható tehát, hogy a vadkártérítés forintban kiszámított, a termelő részére térítendő értékére sem a 12% kompenzációs felárat, sem a 27% Áfa-t nem lehet felszámítani, hiszen sem termékértékesítés, sem szolgáltatás nyújtás nem történt ellenérték fejében. A termelő a vad által okozott kár után kártérítést kap, ami az ÁFA törvény alapján viszont nem tartozik az ellenérték fogalmába.

 

4.Teendők a vadkárbecslési eljárás után

A szakvélemény birtokában megkezdődhet az egyezség megkötésére irányuló tárgyalás. Lényeges eleme lehet ennek a megfelelő kompromisszumkésség, az élni és élni hagyni elv is. Sikertelen egyezségkötési kísérlet esetén nem marad más megoldás, mint a polgári peres eljárás megindítása. Ekkor válik igazán jelentőssé, hogy milyen szakértőt vettünk igénybe! Fontos megjegyeznünk, hogy a learatott terményben már nem lehet vadkárfelmérést végezni és a kártérítés esélye is elveszik. Tehát egyezség hiánya esetén ne arassuk le a táblát, hanem dokumentáltassuk igazságügyi szakértővel a kár mértékét!

 

Felhasznált szakirodalom:

• Bleier N., Hámori K., Kotán A., Márkus M., Terhes A. & Szemethy L. (2006): A mezőgazdasági vadkár tér- és időbeli alakulása nagyvadas élőhelyeken. Vadbiológia 21 – 28. SZIE Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszék, Gödöllő
• HAJÓS L. (szerk) (2005): A mezőgazdasági termelés gyakorlatának alapismeretei. Szaktudás Kiadó Ház, Budapest. 69-71.
• Kőhalmy T. , Mészáros K. & Völgyi L. (2002): A vad által és a vadban okozott károk, valamint a vadászati kár. Egyetemi jegyzet (kézirat), Nyugat-Magyarországi Egyetem, Sopron.
• WALTERNÉ DR. ILLÉS V. (1995): Mezőgazdasági ismeretek. Egyetemi jegyzet, Kézirat. NyME EMK, Sopron. 60-137.
• Ward A. M. (1967): Corn yield forecaster. Fm. Q., Cincinati, 22. k. 4.sz. 51., 108.pp.
• Varga Z. – Kása R. (2019): Vadkár. Mezőgazda Kiadó
  • Király I., és Marosán M. (2016.): A mezőgazdasági vadkár egyes kérdései III. A vadkár- és termésbecslés módszerének hitelesítése. Nimród 2016. 1. szám, 20-22. oldal
  • Király I., Varga z., és Marosán M. (2015.): A mezőgazdasági vadkár egyes kérdései I. Mintaterületek kijelölésének módjai a mezőgazdasági vadkárbecslés és az ehhez kötődő termésbecslés során. Nimród 2015. 10. szám, 18-21