Vadkár kalkulátor

A Magyar Vadgazdálkodási Szakértők Országos Egyesülete (MVSZOE) fontosnak tartja, hogy a mezőgazdasági termelők és a vadászatra jogosultak között harmonikus, békés kapcsolat épüljön ki, illetve a korábban a vadkárok miatt már elmérgesedett kapcsolatok rendeződjenek. A jó kapcsolat, az együttműködési készség alapja, hogy mindkét fél tisztában legyen a saját illetve a másik fél terheivel, kötelezettségeivel és lehetőségeivel. Mindezekhez próbálunk segédkezet és útmutatást nyújtani. Korábbi cikkünkben bemutattuk a mezőgazdasági vadkár alakulását és a felméréséhez, megtérítéséhez kapcsolódó anomáliákat. Az egyesületünk további célja ezen problémák egyszerűsítése, megoldása, a szakértői eljárások egységesítése, kötelezővé tétele. Ezek a törekvések egyaránt szolgálják a károsultak és a kárért felelősek érdekeit is. Mostani cikkünk a tavasszal keletkező vadkárral, illetve azokkal a vadkárokkal foglalkozik, melyeket most a tavaszi időszakban kell felméretni, dokumentáltatni.

1.Jellegzetes tavaszi vadkárosítások

Az őszi vetésű haszonnövényeink a tél folyamán ki vannak téve a vad, elsősorban a szarvasfélék károsításának. Ez leggyakrabban rágásban és taposásban nyilvánul meg. A téli, kora tavaszi időszakban bekövetkezett kártételek – rágás, taposás – kárképe gyakran súlyosabbnak tűnik, mint amilyen súlyos a kár valójában. Az őszi gabonák (búza, rozs, tritikálé) ilyen jellegű károsítását a haszonnövény képes terméskiesés nélkül kiheverni. A legjellegzetesebb kártételek a repcében keletkeznek. A repce regenerálódó képessége nagyon erős és jó, de természetesen csodákra nem képes. Az alábbi képeken egy szinte 100%-os rágáskárral érintett repcetábla látható tavasszal a kárfelvételkor, majd aratás előtt és egy, a tőre rágás után erős fejlődésnek indult repce tő ugyanerről a tábláról (1. kép, 2. kép, 3. kép).

1. kép (fotó: Kása R.)

2. kép (fotó: Kása R.)

3. kép (fotó: Kása R.)

A képen is látható, hogy a teljesen lepusztított táblán mégis volt realizálható és betakarítható terméshozam, a példának bemutatott területen kimondottan magas termésátlaggal. A repce rágás, taposás utáni regenerálódása természetesen nagyban függ a gazdálkodótól is. Ha a károsításnak megfelelően kezeli a haszonnövényét, akkor jelentősen csökkentheti a kieső termésmennyiségét. Ez, mint kárenyhítési kötelezettség elvárt magatartás is. Az ilyen jellegű károk terméskiesésének mérése nem egyszerű szakértői feladat. Szubjektív saccolással, „szerintem ez ennyi” hozzáállással nem végezhető el. A szoros együttműködés ebben az esetben nem csak a vadászatra jogosulttal, hanem a szakértővel is elengedhetetlen.

Amennyiben vadkárral veszélyeztetett helyen vagy a vad számára preferált haszonnövényt vetünk, akkor már a kelést követően vegyük igénybe a szakértőt. A szakértőnek ebben a fázisban lehetőség szerint kontrollterületeket kell kijelölnie és azokat a vad elől el kell zárnia (drótráccsal, kerítéssel), természetesen úgy, hogy a gazdálkodót az ne zavarja a munkaműveletek elvégzésében. A kontrollterületek fogják a kiindulási alapadatokat szolgáltatni. Fontos, hogy ezeket a szakértő jelölje ki, lehetőleg az, aki majd a teljes tenyészidőszakban elvégzi a szükséges szemléket, felméréseket és a végleges kárfelmérést. Sajnos van rá példa, hogy a gazdálkodó ezeket a mintaterületeket „extrán” kezeli, így semmit sem ér az egész munka… (4. kép). Ez így kiváló alapja lehet egy pereskedő és ellenséges viszonynak, de nem egy lesz alapja egy objektív kárfelmérésnek. A szakértő azért szakértő, hogy ne lehessen olyan könnyen félrevezetni, hogy az ilyen becsületességtől távol eső dolgokat is észrevegye. Van módja ekkor is kárt felmérni, csak az nem lesz olyan pontos és megbízható, mint amit a rendesen kezelt kontrollterületek biztosíthattak volna.

4.kép (fotó: Kása R.)

Az egyesületünk tagjai önállóan és az egyesület támogatásával is folytatnak olyan mikroparcellás kísérleteket, melyeken mesterségesen szimulált vadkárosítással vizsgálják a haszonnövényben keletkezett terméskiesés mértékét. A kísérletek eredményeit a hamarosan induló vadkár roadshow előadásokon ismertetjük az érdeklődőkkel.

A vad kártételének másik jellegzetes tavaszi kárképe a túráskár. A vaddisznó a tavaszi időszakban az állati eredetű fehérje igénye miatt a vetésekben, gyepekben túrással kárt okoz. Ilyenkor elsősorban a föld alatt lévő lárvákat, pajorokat és pocokfészkeket keresi. Itt a vad nem a haszonnövényt veszi célba, de mégis károsít. A kár jelentősen csökkenthető, ha nem hagyjuk felszaporodni a vaddisznó számára táplálékul szolgáló talajlakókat.

Az őszi kukorica aratás után a földre hullott, majd alászántott, tavasszal csírázásnak induló kukoricát a vaddisznó előszeretettel túrja ki a föld alól. Kis odafigyeléssel, a kukorica tarló néhány hétig szántatlanul hagyásával ez a kártétel jelentősen csökkenthető. Érdemes időt hagyni arra, hogy a vad az aratás után felegye a földre hullott kukoricát. A kukorica vetések megkezdésétől pedig számolnunk kell a vetések túrásával is. A kukorica védelme fokozott figyelmet és együttműködést igényel. Talán az egyetlen olyan haszonnövényünk, melyet a vetés pillanatától a betakarításig károsít a vad.

2. A vadkármegelőzés tavaszi feladatai, a korrekt együttműködés alapja

A földhasználók számára is találunk az 1996. évi LV. törvényben (Vadászati törvény) előírásokat, mely a kármegelőzésre és a vadászatra jogosulttal történő együttműködésre vonatkozik:

Vtv. 79. § (1) A föld használója a vadkárok, valamint a vadban okozott károk megelőzése érdekében:

a) köteles a vadkár elhárításában, illetőleg csökkentésében közreműködni;

b) köteles a károsodás vagy a károkozás közvetlen veszélye esetén a vadászatra jogosultat értesíteni;

c) köteles a vadállomány kíméletéről megfelelő eljárások alkalmazásával gondoskodni;

d) jogosult a vadállomány túlszaporodása miatt a vadászati hatóságnál állományszabályozó vadászat elrendelését kezdeményezni.

(2) A föld használóját az (1) bekezdésben előírt kötelezettségek teljesítésével összefüggésben a rendes gazdálkodás körét meghaladó közreműködésért ellenszolgáltatás illeti meg. Amennyiben a föld használója e törvény szerinti, rendes gazdálkodás körébe tartozó közreműködési kötelezettségének nem tesz eleget, vagy alapos ok nélkül nem járul hozzá ahhoz, hogy a jogosult a vadkárok elhárításához szükséges létesítményeket, berendezéseket felállítsa, az ebből eredő vadkárt a föld használójának a terhére kell figyelembe venni.

A föld használója számára előírt vadkár megelőzési kötelezettséget rendre félreértelmezik a termelők. A közreműködés jelen esetben nem csupán az engedély megadását jelenti, hanem tevékenységet is elvár a földhasználótól. Fontos, hogy lehetőséget adjunk a vadászatra jogosultnak a megfelelő vadkár elleni védekezés kidolgozásához és a tevékeny együttműködés megkezdéséhez. Ha olyan haszonnövényt vetünk, mint a kukorica, akkor a vetést megelőzően értesíteni kell a vadászatra jogosultat, hogy a túráskárokat megelőzzék, illetve csökkentsék. A termelő önálló védekezésének arányban kell állnia a termelt haszonnövény értékével. A rendes gazdálkodás alapelve is ezt kívánja meg. A vad is egy a mezőgazdasági károkozók közül. Ha az egyéb terméskárosítók ellen védekezünk (növényvédelem), akkor nem idegen, hogy a vad elleni védekezés is természetes velejárója a mezőgazdasági növénytermesztésnek. A védekezésben számos jól bevált módszert alkalmazhatunk a vadászatra jogosulttal közösen.

Vadriasztó szerek: eredményességük elsősorban a megfelelő kijuttatáson és a folyamatos frissítésen múlik. Legeredményesebb a hatás, ha legalább két különböző szert két-három hetes rotációban használunk. A vadriasztó szerekhez a vad ugyanis hamar hozzászokik és hatását veszti a készítmény. Eredményessége nagyban függ a terület vadsűrűségétől és a vad számára rendelkezésre álló táplálék mennyiségétől is. Az emberi haj kihelyezését (kommunális hulladék besorolás alá esik), mosószerek, kölnik és egyéb vegyszerek használatát felejtsük el. Egyrészt környezetszennyezők, másrészt szinte teljesen hatástalanok.

Hang és fény: A hang és fényhatáson alapuló riasztók hatásossága tekintetében nincs sok tapasztalatunk. Számos termelő számolt be azonban arról, hogy a kitelepített és időzítővel működő rádió hatásos volt a vadriasztásban. A gázágyú használata elsősorban a vadászokat zavarja, a vadriasztáshoz a véletlenszerűséget is biztosítani kellene. A villanófényes riasztók hanghatással kombinálva akár eredményesek is lehetnek, de elég költségesek és gondoskodnunk kell a lopásvédelmükről is. Mindegyikre igaz, hogy a vad előbb-utóbb megszokja a riasztó jelenlétét és nem fog félni tőle.

Mechanikai védelem: Ebben a fogalomkörben elsősorban az állandó vagy ideiglenes kerítésekre gondolunk, de ide tartozik a régen még megfelelőnek tartott „rémzsinór” is. A rémzsinór eredményessége a nullával egyenlő! A védendő terület köré kihúzott zsinegre rákötözött sörös és üdítős dobozok, szalagok rendre kint maradnak akkor is, amikor már nincs rá szükség és csak szeméttel töltik fel a határt. Teljesen eredménytelen és értelmetlen ezzel bíbelődni, kérünk minden gazdálkodót felejtse el ennek alkalmazását, gondoljon a környezete tisztaságára! A kerítések alkalmazása gondos tervezést és költségszámítást igényel. Van, amikor elengedhetetlen és van amikor felesleges. A kerítések, melyek a vad elleni technológiával készülnek, nagyon eredményesek a védekezésben, ugyanakkor a környező táblák vadkárterheltségét növelik. Ezzel számolni kell, nem keríthetünk ki mindent a vad elől.

A védekezés mindkét fél részéről elvárt és ennek kivitelezését a Vtv. közreműködésben, együttműködésben írja elő. A védekezés költségeit a feleknek közösen kell viselniük, erről olvashatunk a Legfelsőbb Bíróság P484/2002.sz. bírósági határozatában:

„A föld használóját és a vadászatra jogosultat egyaránt terheli a vadkár-elhárítási, kármegelőzési kötelezettség, ennek költségeit fele-fele arányban kell viselniük [Ptk. 340 §, 1996. évi LV. Tv. 79. § (1) bek. a) pont]”.

Fontos kiemelnünk, hogy a védekezés elmulasztása vagy a szándékos vadkártermelés pedig kimeríti a rendes gazdálkodás elvének megsértését!

Vtv. 80. § (1) Ha egyes vadfajok állománya a mezőgazdasági vagy erdőgazdálkodási tevékenység folytatását, az élőhelyen található termékeket, terményeket, a mesterséges vizek halállományát, a vadászterület biológiai életközösségét, valamint a védett természeti területet jelentősen veszélyezteti, kezdeményezhető az adott vadfaj állományának csökkentése.

(2) Az (1) bekezdés szerinti esetben a vadászati hatóság a károsult kérelmére, illetőleg az erdészeti vagy természetvédelmi hatóság kezdeményezésére, vagy hivatalból kötelezi a jogosultat az egyes vadfajok állományának meghatározott határidőn belüli csökkentésére vagy a szükséges védőintézkedések megtételére.

(4) Ha a jogosult az (1) bekezdés szerinti vadállomány-szabályozási kötelezettségének nem, vagy nem a határozatban meghatározott módon tesz eleget, a vadászati hatóság a vadászatra jogosult költségére határozatban hatósági vadászatot rendelhet el. A határozatban meg kell jelölni az elejtendő vad faját, valamint darabszámát.

Ez a rendelkezés lehetőséget biztosít arra, hogy az együttműködést teljesen szabotáló vadászatra jogosulttal szemben a területileg illetékes vadászati hatóság eljárását is igénybe veheti a föld használója.

3. A tavaszi vadkárok felmérésének módszerei

A tavaszi időszakban elsősorban az olyan kártételek kerülnek felmérésre, melyek azonnal számszerűsíthetőek. Ezek leggyakrabban túráskárok kukoricában, gabonában, borsóban. A túráskárokat tételesen fel lehet mérni gabonáknál m²-ben, kapás növényeknél fm-ben. A kár felmérése és annak dokumentálása elengedhetetlen a végleges kárérvényesítéshez. A földhasználó érdeke, hogy ne kövessen el mulasztást, mely később számára okoz komoly problémát:

Vtv. 81. § (4) A kár becslését - a miniszter által rendeletben megállapított egyszerűsített vadkárbecslési szabályok szerint - a kirendeléstől számított öt munkanapon belül kell lefolytatni. A kárbecslést akkor is le kell folytatni, ha a kár bejelentése az (1) bekezdésben előírt határidő után történt. Ha késedelmes bejelentés miatt a kár vagy mértékének megállapítása bizonytalanná válik, ezt a bejelentő terhére kell figyelembe venni.

A tavaszi kárképek a végleges vadkárfelmérés idejére (a betakarítást közvetlen megelőző napok) teljesen eltűnnek, illetve nem állapítható meg bizonyossággal, hogy azokat mely vadfaj és hogyan okozta. A kár felmérését és dokumentálását bízzuk megfelelő kompetenciával (mezőgazdasági vadkár) rendelkező szakértőre. Ezzel szavatolhatjuk, hogy kárunk megfelelően lesz dokumentálva és alkalmas lesz a későbbi kárszámításra. A kukorica, repce, napraforgó esetében szinte elengedhetetlen az előzetes kárfelvétel, szakértői szemle. Komoly veszteség érheti a gazdálkodó földhasználót ha ezt elmulasztja.

4. Szakértő igénybevétele

A károk dokumentálása és szakszerű felmérése szakértői feladat. A kárfelmérés mellett a szakértő hasznos tanácsokat tud adni a megfelelő védekezés, kármegelőzést illetően. A szakértő kiválasztásakor törekedjünk arra, hogy lehetőleg igazságügyi vagy legalább ágazati (VM Szakértői Névjegyzékben szerepelő) szakértő legyen a kárbecslésre felkért személy. Ne elégedjen meg senki a csak a megyei névjegyzékben szerepelő vadkárbecslő kirendelésével. A szakértők országos adatbázisa nyilvános, az interneten bárki számára elérhető: https://szakertok.kim.gov.hu/Szakertok/SzakértőList illetve ágazati szakértők esetében a http://www.nakvi.hu/node/91876 oldalon kereshetünk. A nyilvántartásban szereplő szakértőket a hamis szakvéleményadás felelőssége terheli, tehát felelősségteljes szakmai munkát várhatunk el tőlük. Fontos kritérium a megfelelő szakterület megléte. A szakértőnek rendelkeznie kell „Mezőgazdasági vadkár”, illetve erdő vagy karácsonyfatelep esetében „Erdei vadkár” szakterülettel. A mezőgazdasági kár és a mezőgazdasági kárbecslés nem egyenlő a mezőgazdasági vadkár szakterülettel. A mezőgazdasági vadkár külön, önálló szakterület! Nincs átjárhatóság a két szakterület között. A megfelelő jogosultsággal rendelkező szakértő a szakterületi kompetenciáit igazolványával, illetve a nyilvántartásba vételi határozattal igazolni tudja. Kérjük el bátran, védjük meg magunkat a kellemetlenségektől!

Varga Zoltán        Kása Róbert
MVSZOE Elnök        MVSZOE Titkár